Hinduizmus és jóga

A hindu vallás, India ősi öröksége olyan eszmerendszer, amelynek középpontjában egyén és Isten kapcsolata, a nem-ártás és a tolerancia áll, valamint olyan szellemi és lelki értékek, amelyek nemcsak India számára érvényesek, hanem egyetemlegesek. Eredete a történelem hajnalára nyúlik vissza. A "hindu" szó eredeti jelentése: az, aki követi a nem-ártás elvét. Bhagwan Sri Deep Narayan Mahaprabhuji szerint:"Ha nem tudod letörölni embertársaid könnyeit, legalább ne légy a könnyek okozója."

A hindu gondolat nem hirdet kizárólagosságot. Azt tanítja, hogy egy Isten van, akihez sok út vezet.

"Mindenkor, ha veszendőben van az igazság,
és föllendül az igaztalanság, óh Bhárata, megnyilvánítom akkor Önmagam.
A jóknak oltalmára, a gonoszok romlására,
az igazság helyreállítására időről-időre megszületek Én."

(Bhagavad Gítá - IV/7-8.)
A hindu hagyomány szerint a jóga a gyökere minden lelkiségnek, az ősi vallásoknak és a jelenlegieknek is a Földön. A jóga az egyesítő elv a világegyetemben, a spirituális tudat és kozmikus fény, mely lehetővé teszi az egyéni tudat fejlődését, felemelkedését és újraegyesülését az egyetemessel, az Istenivel. A jóga-elv az emberiség számára az egészséges, harmonikus élet kialakításában és az Isten-megvalósítás elérésére szolgáló spirituális filozófiában és gyakorlatrendszerben nyilvánul meg.

A hindu szent iratok arról tanúskodnak, hogy még Isten is, amikor testet ölt a Földön, jógikus hatalmát használva nyilvánítja meg Önmagát:

"Bár nem született és halhatatlan vagyok, és minden lény Ura,
jóga-hatalmam által megnyilvánulok, uralva a természetet, mi sajátom."

(Bhagavad Gítá - IV/6.)